A falcolás eredetileg egy faipari fogalom, de sajnos egyre inkább mindenkinek ez jut róla az eszébe:
|
"Nagyon féltem a barátnőmet, mert észrevettem, hogy vagdossa magát. Sebek vannak a csuklóin, és a combjain is. Azt mondja, jól esik neki, és ne aggódjak érte, de szerintem ez nem normális. Amikor ezt elmondtam neki teljesen kiborult, kiabált és sírni kezdett, és előttem kezdte el vagdosni a kezét egy pengével amit mint megtudtam mindig magánál tart. Aztán egyik pillanatról a másikra megváltozott, a szeme furcsán csillogni kezdett, aztán olyat szexeltünk mint még soha. Ez normális?" |
Természetesen nem normális. A falcolás eredetileg deszkák egymáshoz illesztésénél alkalmazott gyalulást jelenti, az asztalosokon kívül azonban ma már mindenki a magukban kárt tevő emberekre asszociál róla. Sajnos a jelenség egyre gyakoribb, bizonyos szubkultúrákban divattá is vált, általában ott, ahol a fájdalom és a csalódott keserűség a csoport által elfogadott közös tudatnak a része. Ettől eltekintve, általában valamilyen komolyabb pszichés probléma vagy súlyos gondterheltség szokott meghúzódni a háttérben. A falcolás olyan, mint egy kábítószer, leállni ugyanolyan nehéz vele, mint bármelyik narkotikumról. A vagdosásra adott fiziológiai reakció ugyanis hasonlít a szorongást oldó szerek hatásához, emiatt könnyű hozzászokni. A leírt történet alapján barátnőjének szerintem érdemes lenne felkeresnie egy pszichiátert, erre ingyen is van lehetősége az ország bármelyik pszichiátriai gondozójában.
Blasius
